Az uradalom gyakran cserélt gazdát, ezért a kastély pontos építési ideje nem ismert. Az biztos, hogy 1794-ben Gróf Almásy Ignác vette meg a birtokot. Később egy tűzvész után a Wenckheimekre szállt a gyulai birtok, feltehetően ez időtájt épült a kastély. A kastély közelében 1842-ben épült a szeszgyár, a Wenckheim birtok pedig 1869-től az Almásyak tulajdona. A birtokszerző Gróf Almásy Kálmán fia Dénes az addig lakatlan gyulai kastélyba költözik feleségével Károlyi Ellával. Gróf Almásy Dénes 1933-ben lányára Jeannera hagyja a gyulavári birtokot. A birtokon később malom, húsfeldolgozó, szeszgyár és téglagyár is épült.
1945-ben a szeszgyár és a gépműhely szövetkezeti tulajdonba került, azonban 1948-ig Gróf Almásy Ignác örökösei birtokolták a kastélyt, de a második világháborút követően az épületet teljesen kifosztották. 1948-tól a helyi TSz. raktárnak használta az épületet.
Az épületet a helyi termelőszövetkezet komoly anyagi ráfordítással rendbe hozatta, 1963 évtől irodáit is itt helyezte el.
A termelőszövetkezet felszámolása után az 1990-es évek elejétől a kastély lakatlanná vált, állapota leromlott, alkalmanként szándékosan rongálták meg, szerencsére az épületegyüttest az Örökségvédelmi Hivatal védendő műemléknek nyilvánította.
Gyula Város Önkormányzata 1995-ben vásárolta meg, helyreállítására így hasznosítására többször tett kísérletet, sikertelenül. A kastélyt és az épületektől keletre eső park területét 2004-ben a Körös-Maros Vidékfejlesztési és Ökogazdálkodási Alapítvány vette meg, és a Regionális Fejlesztés Operatív Program keretében az épületegyüttes és a park teljes területe is felújításra került. A Gyulavári Kastély Látogatóközpontot ma a Körös-Maros Vidékfejlesztési és Ökogazdálkodási Alapítvány üzemelteti.