Mencshelyi Szentháromság-templom

Mencshely ismeretlen elnevezésű templomának papját 1333-ban írták össze a pápai tizedjegyzékben. A török időkben a falu nem néptelenedett el és temploma is megmaradt. Az evangélikus gyülekezet bővítette a templomot 1791-ben, a falkorona emelése 1820-ban történt. 1857-ben tatarozás közben a déli homlokzaton román kori kapu, felette ablakok kerültek elő, amelyek a jelenlegi vakolat alatt rejtőznek. A templomkertben álló gyülekezeti ház felújítása 2002-2003-ban készült el.

Feltehetően a 12–13. században épülhetett az első templom. Mencshely lakossága a török idők előtt is nagyrészt nemes emberekből állt. Hozzájuk csatlakoztak a végvárakból leszerelt, nemességet kapott katonák és családjaik.A falu lakosságának ilyen kiváltsága a későbbiekben segítette a reformáció tanainak terjedését és a lutheri hitben való megmaradásukat. Hogy a lutheri reformáció mikor érte el a falut, nem lehet pontosan meghatározni, valószínűleg a 16. század harmincas-negyvenes éveiben, feltehetően vándorló prédikátorok munkája nyomán. De a nagyvázsonyi várral való közvetlen kapcsolat, a várban katonáskodó mencshelyiek hatása sem zárható ki.
Mai külsejét akkor nyerte el, amikor a felekezet 1790-ban barokk stílusban átépíttette és bővítette. A korábbi, román stílusú templom létezésére csak az 1957-es felújításkor derült fény, amikor is a vakolat alatt megtalálták a lőrés ablakokat és a középkori kaput.
Az oltár és a szószék kőből készült. 1796-ban a tetőre kis tornyot emeltek, a jelenlegi torony 1810-ben készült el. A templom ekkor még fagerendás födémet kapott, a boltozást 1832-ben végezték el.
1964-re az eredeti barokk oltárkép olyan mértékben megrongálódott, hogy cserére volt szükség. Kovács Jánosné adományából készülhetett el a jelenleg a templomban látható oltárkép. A régi oltárképet Kákonyi Zsófia restaurálta, ma a gyülekezeti terem oltárát díszíti. 1978-ban a templombelsőt újrameszelték. 1992-ben a templom tetőszerkezete újra felújításra szorult, ekkor cserélték le az 1862-ben felrakott cserepet.