Nagylónyai református templom

A román stílusban, torony nélkül épült templom szinte teljesen megőrizte középkori alakját. A templom jelenlegi formájában két részből áll: az egyterű, téglalap alaprajzú hajóból, és a négyzet alaprajzú szentélyből. A hajó boltozatlan, a szentélytől csúcsíves diadalívvel válik el. A reformáció idején Bereg megyében előbb Luther tanai terjedtek, az erdélyi szászok közvetítésével. Valószínű, hogy Lónya magyar népe is korán felvehette, ez időből Lónya és a környékbeli falvak is római katolikus templomból alakított református templomukkal vannak megemlítve. Konkrétan a református gyülekezetre 1595-től vannak adataink. Ők emelték meg a padlószintet a XVIII. század során, s ezzel egykorú a stukkódíszes szószék is, valamint az 1781-ben ácsolt, impozáns harangtorony.

A templom datálásához legtöbb segítséget a kifestése ad. A falképek három korszakot képviselnek, megtalálhatóak román, gótikus és késő reneszánsz ábrázolások. Az első periódus ábrázolásai: Szent György a déli hajófalon, három szent a diadalív déli oldalán, az északinaz ún. Köpenyes Mária, a  XIV. század elejéről. A szentély teljes kifestésével járó második réteg datálását az 1413-as felirat segíti. A harmadik periódus, amelyet egy elveszett felirat nyomán 1631-re szokás tenni, már az épület református használatával függ össze.

Harangtornya 26 méter magas.  A harangtorony bejárat felől eső gerenda felirata szerint a harangtornyot „KAKUKK IMRE ÁTS MESTER TSINÁLTA BÁN PÉTER LEGÉNYÉVEL” 1781-ben. Négyzet alaprajzú alépítményen és törzsön kiugró galériaszintje négy sarok fiatoronnyal ékesített karcsú nyolcszögbe záródó sisakkal fedett. A toronyban két harang lakik, a régebbi 1666-ban készült Eperjesen Ulrich Mátyás mester által, míg a másikon 1741-es évszám olvasható.

Az épület 2008-ban befejeződött műemléki helyreállítása során a restaurátorok a középkori és református kori műrészletek harmonikus bemutatására törekedtek.

Forrás:

https://reformacio.mnl.gov.hu/orokseg/nagylonyai_reformatus_templom