Mindkét sírkő, de különösen Kinizsi Pálé, a magyarországi reneszánsz lenyűgöző alkotása. A sírköveknek meglehetősen kalandos történetük van. A pálosok vázsonyi kolostorának felrobbantása után feledésbe merültek, csak 1768-ban kincskeresők találták meg „őket”. A Zichy-uradalom tiszttartója „a Pusztavár falaiba berakatta”, majd 1851 után, egy magtárban őrizték őket. Innen a sírköveket Zichy Ferenc gróf, aki a családhoz köthető, több kőemléket is összegyűjtött, a sárszentmihályi kastély parkjába vitette.
1903-ban a Műemlékek Országos Bizottsága a Budavári Koronázó templom (Mátyás-templom) déli csarnokában helyeztette el. 1927-ben a Halászbástya kőtárába helyezték át, majd annak felszámolása után a Budapesti Történeti Múzeumban állították ki őket. Ez idő tájt befejezéséhez közeledett a Kinizsi-vár restaurálása, így az ásató régész, Éri István kérésére a sírköveket visszahozták Nagyvázsonyba.
Forrás: