Nagyvázsonyi vár – Kinizsi-vár

Építtetője a környéket uraló Vezsenyi nemesi família volt. A vár elsősorban birtokközpontnak épült, ezért sem egy domb tetején épült. A lakótornya késő gótikus stílusú, öt szintes, 25 m magas. A bejutást nehezítendő a falépcső a bejárattól kb. 2 méterre állt, és csapóhíddal volt összekötve a torony. A Vezsenyi család 1472-ben férfiágon kihalt, ezért Hunyadi Mátyás király a hadjárataiban tanúsított vitézségéért, Kinizsinek adományozta az uradalmat. Ekkoriban alakították ki a négy kisebb toronnyal a külső négyszögletes falat, amelynek belső udvarát emeletes palotaszárnnyal bővítették, sarkában várkápolnával. A bejárata elé az ágyúk elhelyezésére alkalmas kapuvédőművet (barbakánt) emeltek.

Mivel Kinizsi általában az ország veszélyeztetett vidékeit védelmezte, vázsonyi rezidenciáját a felesége, Magyar Benigna úrnő lakta. Kinizsi halála után az asszony (1494) rövidesen újra férjhez ment. Mivel második ura, Horváth Márk a lóról leesve a nyakát törte, harmadszor is oltár elé állt. Harmadik férje, Kereky Gergely azonban erőszakos, durva ember hírében állott.

Az asszony 1519-ben megelégelte férje viselkedését, és bizalmas híveivel megölette hites urát. A gyilkosság azonban kiderült, és a királyi bíróság csak Kinizsi érdemeire való tekintettel nem ítélte el, végül örökös száműzetéssel és vagyonelkobzással büntették.
Ezután a Horváth família szerezte meg a várat (az özvegy elhunyt második férjének családja). A 16. század közepétől a vár magyar végvárrendszer része volt, bár katonai szempontból nem tartozott a jelentősebb erősségek közé.
A Zichy család 1649-ben szerezte meg a váruradalmat. 1756-ig az úriszék börtöne volt, később pálinkafőzésre használták. Egy a pálinkafőzőben történt robbanás, majd az 1857. évi tűzvész azonban végképp megpecsételte sorsát.
A várrom feltárása és részleges helyreállítása az 1950-es évek közepén Éri István régész vezetésével történt. A lakótornyát 2013-ban állították helyre.

Forrás:
http://kinizsivar.hu/nagyvazsonyi-kinizsi-var