Ozora várát 1416 körül kezdték építeni, de 1423-ban már biztosan állt itt egy erődítmény, ezt Zsigmond király látogatása is bizonyítja. Az épület egyetlen, szabályos négyzet alaprajzú, zárt udvaros téglából falazott lakótömbből áll. Kívülről ugyancsak négyzetes elrendezésű várfal szegélyezte, sarkain kerek tornyok emelkedtek. Ezt a külső várfalat az idők során lebontották. Maga a palotajellegű főépület megközelítően 35×35 méteres külső méretével, 17×17 méteres belső udvarával egyáltalán nem viseli magán egy várépület sajátosságait.
Az egyértelműen itáliai hatású épület, nemcsak Pipo származásával, hanem az építésszel is magyarázható. Feltehetően Firenzéből hívatta az uradalom feje Manetto di Jacopo Ammanatinit, aki később építésvezetőként szolgált Scolari udvarában. A várat délről, keletről és nyugatról széles és mély árok választotta el a környező tereptől, északról pedig a Sió határolta. A nyugati árok másik oldalán egy kisebb dombon áll a korábbi eredetű és Ozorai Pipo által átépíttetett plébániatemplom, melyet híd kötött össze a kastéllyal. Pipo halála után özvegye megtarthatta a várkastélyt. Az asszony halála után végrendeletében Hédervári Lőrinc nádorra hagyta a várat és birtokait. Az 1500-as években kezdődött az épület reneszánsz stílusú átépítése, mely formáját ma is láthatja a látogató. A Hédervári család kihalása után török kézben volt a vár, később az Esterházyak dél-dunántúli birtokaihoz tartozott. Gyökeres változás az 1800-as évek végén történt az épület életében, amikor az U alakú kastélyt magtárrá építették át. 2015 óta múzeumként várja a környéket felfedezni vágyó látogatókat.
Forrás: