Salgói vár

A várat a környéket egykor birtokló Kacsics-nemzetség Tarjáni ága építette a tatárjárás utáni időkben, első okleveles említése (Castrum Salgow) 1341-ből való. A középnemesi rangú Salgói – vagy Kacsics – család a 14. század végétől már nem élt a várban, amit 1411-től Szécsényi Tamás unokája, Salgói Simon birtokol.

Az erődítményt és a hozzá tartozó uradalmat addigi birtokosai 1460-ban veszítették el végleg: a megszálló huszitákat seregeivel elűző Mátyás király Szapolyai Imrének zálogosítja azt – ezzel kezdődik meg Salgó fénykora, ugyanis ebben az időben történik meg a vár teljes kiépítése. Szapolyai János a Ráskay családnak adományozta Salgót, I. Ferdinánd Bebek Ferencnek adta azt, ami pedig Derencsényi Farkashoz került.

A 16. századra erre a vidékre is megérkeztek seregeikkel a törökök, bár a várat Derencsényi megerősíttette – ekkor készült a kapu védelmére szolgáló vastagfalú ágyútorony –, azonban Kara Hamza szécsényi bégnek sikerült csellel, harc nélkül megszerezni Salgót, ami a megszállás idején a náhie (bírósági kerület) székhelye volt.

1593 decemberében Somoskő után Salgót is visszafoglalták Pálffy Miklós és Tieffenbach Kristóf csapatai, de a harc közben az erődítmény súlyos károkat szenvedett, leégett, újjáépítésre nem került sor, így katonai szerepe végleg befejeződött.

Petőfi Sándor 1845. június 11-én a romok meglátogatása után írta meg Salgó című költeményét, e látogatást emlékét egy 1923-ban felállított emléktábla is őrzi.

Salgó vára és környéke 1964 óta természetvédelmi terület. A várrom egész évben látogatható, turisták által igen kedvelt kirándulóhely, körpanorámájának köszönhetően kilátás nyílik a környező hegyekre és településekre.

Forrás:

salgovar.hu