Simontornyai vár

Első írásbeli említése 1324-ből származik, abban az oklevélben, amellyel Károly Róbert Henc fia János budai várnagynak adományozza.
Mivel Simon örökös nélkül halt meg,  a vár a királyra szállt, aki Henc fia János mesternek adományozta a várat. Az ő halála után fia, Miklós örökölte a birtokot.

Miklós végrendeletében Lackfi István erdélyi vajdára és fiaira hagyta a birtokot. A Lackfiak a középkori Magyarország legnagyobb jelentőségű családjai közé tartoztak, továbbfejlesztették a kastélyt, az átalakítás után a vár a Nagy Lajos-kori Magyarország egyik legjelentősebb birtokközpontjává vált. Ezután először a Kanizsaiaké majd Ozorai Pipóé lett az vár. Később a Garai családhoz került, amikor a család férfiágon kihalt a ismét a koronához került, így lett Beatrix királyné tulajdona.

1508-ban Buzlay Mózeshez jutott, aki Ulászló udvarában művelt diplomata hírében állt. A középkori várból az itáliai reneszánsz ízlést követő, előkelő főúri székhelyet alakított ki Simontornyán.
1543-ban elfoglalta a török és szandzsákszékhely lett. Az épület a Rákóczi-szabadságharc során veszítette el reneszánsz jellegét: igazi erődítménnyé építették át. A szabadságharc után a vár pusztulásnak indult, elvesztette katonai jelentőségét, raktárnak, lakóépületnek is használták.

1964 és 1974 között helyreállították. Manapság a lerombolt külső védőfalak maradványai veszik körül, melyeket a helyreállítás során helyenként kisebb felfalazásokkal egészítettek ki. A kiegészítéseket mindenütt a régitől eltérő, vékony piros téglából készült falazatok különböztetik meg.

A vármúzeum időszaki kiállításai mellett több tárlat is megtekinthető, ezek egyike maga a várépület, amelybe a helyreállítás során több helyen visszakerültek a megtalált faldarabok, oszloptöredékek.

Forrás:

http://www.mozaikmuzeumtura.hu

http://www.simontornya.hu/a-var-tortenete