Szent István király templom – Szentkirályszabadja

A községet a XIII. században olyan sajátos jogállású, a várjobbágyok előkelő rétegéhez tartozó és saját földekkel rendelkező, de az alávetett népességhez tartozó úgynevezett „szent király szabadjai” lakták, akik kiváltságaikat első királyunktól, Szent Istvántól eredeztették, amit legszembetűnőbben településük megnevezésével – 1269 „Zubady”, 1372 „Zenthkiralzabady”, 1383 „Zabady sancti regis” – juttattak kifejezésre.  A falunak ma is áll kisebb dombra épült, Árpád-kori eredetű plébániatemploma, védőszentje Szent István király.

A templomot a XIII. században – legkorábbi említése 1291 – építették, eredetileg román stílusban, de a későbbi esztendőkben gótikus jegyekkel bővítették. Az egyhajós, nyugati bejáratú templomhoz félköríves kelti szentély tartozik. A bejárati kapuja csúcsíves kőkeretes, mérműves, a nyugati homlokzatot gótikus ablakok díszítik. A templomhoz késő középkori, támpilléres, sisakos torony kapcsolódik. A hajó északi oldalához csatlakozik az újkori sekrestye, valamint a Rosos Család kriptája. A csúcsíves toronyaljat erősen sérült, pálcatagos, reneszánsz lófejpajzsos címeres, kőkeretes ajtónyílás választja el a hajótól. A templom keleti végében található a falu római katolikus temetője. A templom berendezése újkori, részben barokk.

Veszprém elestét (1552) követően a templomot a törökök feldúlták. A reformáció rohamos térnyerésével Szentkirályszabadjának népe is az új vallásra tért át és templomuknak továbbra is az Árpád-kori templomot használták. 1721 és 1730 között szerezték vissza a katolikusok. A templomon 1730-ban, majd 1755-ben is építkeztek. 1789-ben szentkirályszabadjai Rosos Pál veszprémi székesegyházi főesperes, egyben helyi birtokos – későbbi veszprémi püspök – átépíttette a templomot. Ekkor készülhetett a sekrestye és a kripta. 1813-ban ismét építkeztek a templomon. A torony barokk hagymasisakját 1908 után gúla alakúra cserélték. 1914-ben a templomot neoromán stílusban tatarozták. Ekkor nyerte a korabeli veszprémi püspöki székesegyházhoz hasonló külső architektúráját, a legutóbbi helyreállításig megvolt kváderszerű külső festést. Az eredetileg kőből épült sekrestye-kripta részt pedig téglával falazva felmagasították a templom főpárkányáig.

Az 1990-es évek elejére azonban a templom állaga erősen leromlott, javításra szorult. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal ekkor tervet készíttetett az épület helyreállítására (tervező: Schőnerné Pusztai Ilona építész). A templomon kisebb falkutatást is végeztek (Lővei Pál művészettörténész). Megállapították, hogy a szentély a hajóval – azonos törtkő technikával – egyszerre épült. Előkerültek a hajó déli oldalának és a szentélynek ablakai, továbbá a hajó déli falának nyugati felén, a két támpillér között középen a gótikus kőkeretes, elfalazott eredeti bejárat, a torony északi sarka és a hajó északnyugati sarkán álló támpillér között pedig egy kőkeretes résablak. A helyreállításhoz kapcsolódva, 1993. július 19. és augusztus 6. között, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum kisebb ásatást -13 munkanap, 4 fő – végzett a helyszínen.

A templom Szentkirályszabadján a Petőfi utcában található. Gyalogosan Balatonalmádi felől előbb a kék sáv, majd a Sátor-hegyről toronyiránt, Veszprémből pedig a Gyöngyök útja jelzésén közelíthetjük meg.

Forrás:
A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei Rainer Pál (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 26. (Veszprém, 2011) RAINER Pál: Középkori plébániaépület(?) Szentkirályszabadján

Szent István király-templom In: Miserend URL: https://miserend.hu/templom/1935