Szent Márton-bazilika – Pannonhalma

Az ötven méter hosszú, háromhajós bazilika, négy jól elkülönülő részre tagolódik. A templomot Mátyás uralkodása idején bővítették, ekkor készült el a szentély csillagboltozatos mennyezete, a mellékhajók keleti vége és a Szent Benedek kápolna. A török időkben a belső berendezés teljesen elpusztult. Később jelentősebb felújítás az 1720-as években kezdődött Sajghó Benedek főapátsága alatt. Ezt követte az 1860-as években Storno Ferenc-féle restaurálás. A legutóbbi, 2012-ben fejeződött be és John Pawson angol építész tervei alapján készült.

A bazilika főhajójából jobb és bal oldalt nyíló, a 17. és 18. század fordulóján épült román stílust utánzó vörös márvány kapukon át jutunk az altemplom hat oszlopon és konzolokon nyugvó, keresztboltozatokkal fedett négyszögű terébe. Az oszlopok széles nyolcszögletű talplemezen nyugszanak, a fejezeteket és a konzolokat tömött, bimbós levéldísz borítja. A nyugati boltszakaszokban növényi ornamentikát emberfejekből összeállított szimbolikus tartalmú figurális faragványok gazdagítják. A keleti boltszakaszban mindkét oldalfalba egy-egy fülke mélyül: az egyik armariumfülke (könyvek és liturgikus eszközök tárolóhelye), a másik lavabo (kis kézmosó medence). Az altemplom egyenes zárófalán három, ún. kajácsos ablak található. A hagyomány az altemplom lépcső alatti, háromkaréjos, vörös márvánnyal burkolt, trónusszerű ülőfülkéjét Szent István székének tartja, ám inkább apáti trónus lehetett. Az altemplomban helyezték el Habsburg Ottó (1912-2011) szívurnáját.

Forrás:

https://pannonhalmifoapatsag.hu/bazilika-altemplom