Szolnok a tiszai kereskedelem és közlekedés központjaként kitűnő munkalehetőséget biztosított a tabáni lakosok számára. Sokan sótömbök kirakodásával, tutajok partra vontatásával és gabonarakodással foglalkoztak. A lakosság másik fontos jövedelemforrása a halászat volt, ami – mivel a Tisza szolnoki szakaszán a tutajozás akadályozta a halászatot – a Zagyván és holtágain folyt. A Tabánt szabálytalan, zegzugos utcák jellemezték. A terület benépesedése folytán, telekosztódással alakult ki az apró telkes, halmazos települési forma.
A Tabán 24. számú háza – Tájház – a XX. század elején épült, kétosztatú, utólag hozzáépített tornáccal. Tulajdonosai többször átalakították, utoljára Kovács Sándor halászé volt. A ház cseréptetős, szoba-konyhából áll, a szoba mennyezetgerendázatát eredeti szépségében megőrizték. A földes padlójú, fehérre meszelt falú, kétablakos épület homlokzatával az utca felé néz, udvari részén faoszlopos gang húzódik. A tájház berendezése az 1930-as évek parasztpolgári stílusát tükrözi.
Forrás: